Ezt a hétvégét Lundban töltöttük, mert van egy csomó mozijegyünk a méltán híres nemzetközi Fantastisk Filmfestival-ra, de erről részleteiben majd később. http://www.fff.se/en/

Szombat reggel hosszas ébredési folyamatot követően elindultunk a Klinikára, hogy megnézzem Bélus munkahelyét  a maga űri valójában, és a bacijait átrakjuk a sütőből a hűtőbe, hogy mindenki értse a feladat lényegét. Már eleve ez sem egy szokványos hely, mivel ahhoz, hogy az előtérbe bejuss, három ajtón kell keresztüljutnod, miután a fényképes mágneskártyáddal és személyes belépőkódoddal egyenként megvívtál mindegyikkel.  Az előcsarnokból induló fő folyosón haladva és jobbra-balra tekingetve két oldalon űrketyerékkel zsúfolásig pakolt , zárt oldalfolyosók, laborok tömkelege látható. Az épületet minden bizonnyal Mans Minotaurus tervezte, mert a fő csapásvonalat követve egy labirintus-szerű, mágneskártyával és kóddal nyíló ajtókkal sűrűn megszakított útvesztőbe kerültünk. Kész szerencse, hogy Bélus nemcsak kódgazda, de beavatott is! Miután a feladatot bevégeztünk tettünk egy gyors sétát az épület mögötti eldugott kis udvarban.

Na és valahol itt történhetett, hogy megcsípett egy radioaktív pók és elkezdődtek a furcsaságok. Izgalomra semmi ok, a nézelődők haladjanak tovább nyugodt tempóban, ez afféle női túlzás csak.  Tény viszont, hogy egy átlag szombathoz képest színesebb és furcsább élményekben volt részünk.

 De döntsétek el Ti magatok mit gondoltok!

Rögtön az említett kórházudvaron két üvegfalú építmény, mondhatni pici szobácska áll. Az egyikben, amihez három üveg lépcsőfok vezet, egy asztal, rajta sakktábla bábukkal, és két szék, másnak nincs is hely.  A másikban csak székek, de ez sem túl nagy. A furcsaság ott kezdődik, hogy ezek is mágneskártyával és kóddal nyílnak, dupla ajtóval. Oké, értem én, hogy kell a nyugalom a tudósoknak, meg nagy titkok cserélnek itt gazdát, de miért van üveg fala akkómeg?

Sétánkat folytatva nagy zsivajra lettünk figyelmesek, mely a campus területén felhúzott sátrak felől jött, és ami körül csupa vigyorgó gyerek ugrándozott lufival a kezében. Mint kiderült, ez egy természettudományos „játszótér” gyerekeknek, ahol - különböző érdekes játékokon keresztül (pl. fakír-ágy), melyeket persze ki is lehetett próbálni - mutatták be tudományukat matematikusok, fizikusok, biológusok és egyéb természettudósok.  A fizika- és laser-showra nem mentünk be, mert olyan nagy volt a sor.

A kellemes időre való tekintettel tovább nézelődtünk a városban. A Dóm téren a fa ágain lógó színes papír-emberfejek meg sem kottyantak, itt mindig van valami ribillió. Dél-felé vettünk hát az irányt, remélve, hogy találunk egy szimpatikus helyet ebédelni. Így csöppentünk a kirakodó-vásárba. Egy járda mindkét szélén több száz méter hosszan camping-asztalokra vagy épp a földre kipakolt portéka, porcelán figuráktól a használt ruhán és rádió-elemen keresztül a laptopig minden megtalálható. Az árusok az itteni lakosok, akik, mielőtt kidobnák, ami már nem kell, közprédára bocsátják azt, és minden feszkó nélkül válogatnak egymás cuccaiból is. Környezettudatosság vagy csak eltérő szokások, ki tudja?

Közben találtunk éttermet is, egy kellemes, eldugott olasz kajálda formájában, ami furmányos módon a „Italia il Restorante” névre hallgat, és nagyon jó vékony-tésztás olasz pizzát sütnek,de erről részleteiben majd később.

Hazafelé úton belefutottunk az utcán fehér kezes-lábasban táncikáló gyerekek csoportjába, akikre lelkesen festegettek színes pacákat civilben flangáló fiatalok, míg néhány méternyire a Blaháról már jól ismert indián csapat fújta ugrándozva a pánsípot. Az utcán szombat délután dacára sűrűn hömpölygő tömeg a meglepetés nyomát sem produkálta.

Este, még szerencse, hogy korán érkeztünk a moziba, mert elég népszerűnek bizonyult az Illusionist című francia animációs film, és a helyeket aki-kapja-marja alapon lehetett elfoglalni. Nem spojlerezek, nézzétek meg a filmet, mert jó!

Mozizás után, gondoltuk körbe nézünk kicsit este ebben a csendes, vidéki kisvárosban. A csendbe a moziból kilépve azonnal belehasított a vadul ugrándozó indiánok által produkált zene-bona.  Tovább haladva újabb és újabb, különböző korú-összetételű  zenészcsoportokba botlottunk, akik nyomták a „show”-t.  A lakásunk közelében egy kis téren őszülő, meglett férfiak és egy hölgy klimpírozott rézfúvós hangszerein időnként kissé disszonánsan, ám annál nagyobb sikerrel, míg a buszállomásnál csapatba verődött női kórus profin énekelt gregorián dallamokat. Az általánosan uralkodó kakofóniában egyetlen közös a lelkesedés és a nem csillapodó tömeg volt.

 Azt kicsit nehéz eldönteni, hogy ki volt jelmezben és ki civilben a helyi fura öltözködési szokások miatt (a fekete csipke vagy tüll szoknya alap viselet kortól és alkattól függetlenül), de a flitteres hastáncos szerelés talán inkább jelmeznek minősül. A hangulatot fokozták az épületek bejáratában lobogó fáklyák és a kivilágított kirakatok, melyből esetenként kimosolygott egy-két nagyestélyiben pompázó élő modell.

A nemzetközi konyha is szép számmal képviseltette magát. A vásári, gurulós bódékban fahéjas pirított mandulát, afrikai csípős szószos sütit, táj kaját, amerikai hot-dogot és magyar lángost is lehetett kapni. A lángosárus idős házaspár elmondta, hogy nagyon kedvelt étel a lángos a helyi fesztiválokon. :) A pálmát a német kolbászt áruló srác vitte, aki a sütőplatnit és a teljes pultot  a derekára szerelt szíjakkal tartotta és úgy sütögetett séta közben. Bélus ilyen szettet szeretne szülinapjára :)

A kajalelő hely közelében két színpadot is felállítottak. A vásártéren felállított kisszínpadon amatőr rocker-bandák nyomták. Ki is néztük a helyet a ZAP-nak, legközelebb megmutathatnátok, hogy kell ezt csinálni! A városháza előtti téren állt a nagyszínpad, itt hallgattuk búcsúzóul a britt Zorán-hasonmás Alan Morrison, az angol folk-rock és alternative country –zenész melankólikus dalait. http://www.alan-morrison.com/

Ha valaki még mindig izgulna, hogy esetleg idegen civilizáció szállta meg szelíd kisvárosunkat, vagy, hogy valami kalapos növényt fogyasztottunk reggelire, annak megnyugtatására közlöm, hogy a napi fergetegért, mint kiderült, több rendezvény is felelős. Az alaphangot a Culture Festival névre keresztelt rendezvény adta, mely új próbálkozás és a korábbi években megrendezett Culture Night és Lunda Festival házasságából született. E mellet két nemzetközi fesztivál is ez idő tájt kerül megrendezésre Lundban, névszerint szept.23. és okt. 2. között a  „Fantastisk Filmfestival„ és okt.11-17. között a  „Choral Festival”.

Dóri