Ígértem, hogy írok arról, milyen itt a kaja és az evési szokások, hát tessék.

(Ha jöttök hozzatok már kóbászt meg pálinkát, meg…..)

A nemzeti, hagyományos ízeket ügyesen rejtegetik az idegenek elől, azt a családi otthonok meleg rejteke őrzi. A „kockás terítős” étterem itt ismeretlen entitás és a nagyi rétesét sem árulják minden kisboltban (ja, olyan sincs) műanyag tortatartóból. Na-de mi van?

Vegyük sorra a kaja-lelő helyeket.

Alapként mindjárt ott is a közért, ahol a svéd háziasszony beszerzi a főzéshez szükséges alapanyagokat. Az egész városban egy, azaz egy darab van belőle, ami mondjuk marha nagy, és minden nap 7-23-ig nyitva tart. Kisbolt, éjjel-nappali, panelgarázs mini-ábécé felejtős.

 Gurulós kis kosárkádat magad után húzva (kicsit emlékeztet a dömperre, amivel a homokot szállítottuk a játszótéren) itt aztán minden élelmiszert megkapsz, hatalmas választékban persze. Külön órákat el lehet tölteni a szószos-és fűszeres részlegen nézelődve, és nincs a világon az a kenyérfajta, ami itt ne lenne a polcon. A tizenötödik fajta, a többitől formájában kissé különböző, palacsintára emlékeztető lapos izé mondjuk picit túlzásnak tűnik.

 Persze itt is fáradt a munkából hazatérő, és siettetné a folyamatot, amire egy, a „mennyémánmeferrúglak”-nál hatékonyabb módszert használnak. A bejáratnál fogsz egy szatyrot és egy mobil vonalkód-leolvasót, az árut lepittyented, majd mehet a zacsiba. Végül a pénztárnál a leolvasód mutatta összeget kifizeted.

 Egy valami nincs. Súlyos hiánycikk az Arcod-meglátva- unott-fejjel-két- pakli-cigit-és-a-pult-alól-a-felest-készségszinten-kiadagoló Rozika, aki érti a „’Kolom, a szokásost!” míves magyar mondat csínját-bínját. Itt el is érkezünk az alkoholvásárlás témaköréhez. A közértben ugyanis sört (nem túl erős, ámde piccolo) és almabort vásárolhatsz minimális alkoholtartalommal, azt annyi. Nem, bort sem. Erre van egy külön üzlet korlátozott nyitvatartási idővel és állítólag borsos árakkal. Na ezt még nem találtam meg.

De térjünk vissza talán a kajához. Amennyiben nem tervezel épp főzni, vagy csak hétköznapi gyors ebédre vágysz az alábbi lehetőségek adódnak.

Ami van, de dögivel, az kávézó, mindig fodrászat mellett és maximum 50 m távolságra a legtávolabbi kávézótól. Reggeltől estig bármely napszakban szívesen töltik itt idejüket a svédek, vagy csak térnek be egy kávé-elvitelre. Belépve a helyre a pincérnő kedvesen mosolyogva köszönt, majd mintha ott se lennél folytatja, amit épp csinált. Ha akarsz valamit barátom, majd szólsz. Ez esetben ismét mosolyogva mondja az összeget, amit te kifizetsz, majd folytatja, amit bejöttöd előtt csinált. A kapkodás minden jele nélkül előbb-utóbb szintén kedvesen mosolyogva kiszolgál. Ha svéd vagy, pláne, ha egyetemista, hasonlóan ráérősen fogyasztasz, majd ücsörögsz még 30-40 percet, amiért senki nem néz ki a helyről. Elvitelre csak ital van, enni ülve és nyugalomban szokás itt.

Ezeken a helyeken sütin kívül lehet kapni helyben frissen készülő szendvicset, amibe a szokásos cuccokon kívül előszeretettel tesznek olyan keverékeket, amik leginkább a majonézes alapú salátákra emlékeztetnek. Méltán népszerű étele még a kávézóknak a töltött potatis, vagyis különféle krémes töltelékkel teletömött és megsütött óriáskrumpli.

Ha nem a szokásos ízekre vágysz, csak válassz egyet a szintén frekvensen reprezentáló falafeles-ek közül. Ehhez már némi szerencsére is szükséged lehet, mert a közelkeleti származású eladók többsége nem beszél kicsit se angolul. Szerintem svédül is csak a lényeget, de én még annyit se, úgyhogy mindegy is. Viszont a falra ki van szerelve a választék, így mutogatva dűlőre juttok. Na, itt aztán pörögnek a kezek, ráadásul nem sajnálják a hozzávalókat. A legtöbb dolgot menüben lehet kapni púpozott tányérokon, a merészebb helyeken pizzára halmozva. Ők már hisznek benne, hogy evés közben lehet járni, így lepénybe tekercselve elvitelre is kérheted a kaját. Bármelyik lehetőséget is választod, tuti, hogy jóllaksz, az itteni viszonyok szerint olcsón.

Dóri