Múlt hétvégén megejtettük a koppenhágai utat végre. Na jó, nem a legutóbbin, de azért hétvége volt. A tervezett koránkelés picit nehezen ment, de azért előbb-utóbb vonatra kerültünk. A vonatút kb. egy órás, amiben nagyon kalandos, hogy Malmőig szembe, utána pedig háttal ülsz a menetiránynak, anélkül, hogy átülnél máshova. :)

Az Øresund-hídon vonatozni is frankó, csak kicsit zavaróak a hídkorlát mintái, epilepsziásoknak nem ajánlom az ablakon nézelődést. A többieknek viszont igen, mert egy kb. két sávos út szélességű, levegőben lógó izéről jobbra-balra nézelődve mindenhol tengert látni kicsit olyan érzés, mintha vízen járnál. De a legjobbak a tengerből kinövő szélmalmok. Ezek valójában a szorosba mélyen benyúló töklapos félszigeteken állnak, de mivel említettem, hogy tök lapos a talaj, a vonatról nem is látszott.

A híd jó hosszú, egész pontosan 7 845 m, és bár hivatalosan Svédországot (Malmő) köti össze Dániával (Koppenhága) az Øresund szorosban, valójában a két part közötti távolság mintegy felét teszi csak ki. Tudom, én is elszomorodtam, amikor értesültem az átverésről, de szerencsére akkor még nem tudtam róla. A maradék utat, mint kiderült, a Peberholm nevű mesterséges szigeten (4 055 m) és az onnan Koppenhágába vezető alagútban (4 050 m) tettük meg. Talán kicsit sok a részlet, de megígértem Bélusnak, hogy hosszú posztot írok.:)

A központi pályaudvar épületét elhagyva az első hely, amit megpillantasz, a Tivoli névre hallgató vidámpark. Ez mellesleg az egyik legrégebbi, 1845 óta üzemelő vidámpark. Be sajnos nem mentünk, de azért lefotóztuk Nektek.

Szombat délután ellenére olyan tömeg volt az utcán, mintha cukrot osztogattak volna. El is sodródtunk velük a Strøget-be, a világ leghosszabb sétáló és bevásárló utcájába, amit bőszen végigsétáltunk. Ha akad jelentkező, aki velem tart én szívesen végig is vásárolnám egyszer. Most tekintettel a férfi jelenlétre és a fizetés nélküli szabadságra inkább meghallgattuk az utcazenészeket és sétahajóztunk egyet.

A hajóút a belvárosból indult, vagyis Nyhavn-ból, ami új kikötőt jelent. Ezt a tengerből a házak közé benyúló csatornát a XVII. században mesterségesen alakították ki kereskedelmi kikötőnek. Nemcsak a tengerészek és kalmárok kedvelt helye volt ez, hiszen a csatornaparton két oldalt álló vidám színes házikók egyikében, a 67-es szám alatt lakott és írta kevésbé vidám hangvételű meséit Hans Christian Andersen.

Kis tanakodást követően úgy döntöttünk, hogy milyen béna már a sétahajó benti részén ülni, ahol alig van ablak melletti ülőhely, menjük inkább ki a terasz részre. Ez egész addig jó ötletnek is tűnt, amíg ki nem értünk a nyílt terepre, ahol már nem az enyhe szél lengedezett, sokkal inkább a csontfagyasztó orkánhoz hasonlítanám, de hihetetlen kemény vikingekhez méltón álltuk a sarat és nem menekültünk be a melegbe a puhányok után.  A látvány sem volt rossz, de az igazi profit az egész délután tűző napon való didergés sütkérezés volt.

Út közben elhaladtunk az operaház mellett, amit nem is egyszerű megközelíteni, mivel a Holmen szigetcsoport egyik, becses nevén Dokøenen szigetén áll.  Hogy ez azért van így, mert az épület biztosítását csak fokozott óvintézkedések mellett vállalta a biztosító a beépített 105 000 aranyfüst lemez miatt, vagy mert a tervező soha nem ment még télen kisestélyiben és combfixben operába nem tudni, szerintem a válasz C, egyik sem.

Az operával szemben, a tengeröböl túlsó felén van a királyi rezidencia, az Amalienborg palota. Itt született egyébként januárban a ”nagyon hideg van dániában” képsorozat, és mivel Bélus fejében még élénken él az emlék, milyen kilométereket sétálni kemény mínuszokban a tengerparton, most nem fektettünk túl nagy hangsúlyt ennek a régiónak a fotózására.  A kis hableány pedig, aki miatt az egész cécó volt annak idején épp renoválás alatt áll, hogy régi fényében pompázva újabb turista áldozatokat szedjen, ha beállt a fagy.

Ha Koppenhágában élsz, mégis unod a rengeteg szárazföldet és szélcsendet, neked találták ki a vízi házakat. Bár kívülről parkoló hajónak, némelyik méginkább konténernek látszik, azért jó lehet szerintem ilyenben lakni. Egy zavaró lehet csak, a 20 percenként érkező városnéző hajók és az azokon utazó és ablakodon bebámuló turisták.

Amikor kellően átfagytunk a hajónk visszatért a házak közötti szélvédettebb csatornákra, melyeken elhajóztunk Christiániába, Koppenhága hippinegyedébe. Itt partra szálltunk és sétáltunk egyet a környéken. Az egész városrész egy lepukkant gyárnegyed- féleség, de annál sokkal viccesebben néz ki. Az egész olyan, mint egy interkulturális színes vásári forgatag.  A gyárépületek és az egyénileg lakhatóvá pofozott, színes kis barakkok mellett vadul növő virágok és mindenfelé vicces, szemmel láthatóan kidobott limlomokból tákolt szobrok álldogálnak, amiket szerintem bármelyik VAMP-on jó áron el lehetne adni. Vásári sátrakban az utcán mindenféle legális és kevésbé legális portéka kapható, senki nem zavartatja magát miatta. Az útszélén iszogató-füstölő, csövi kinézetű alak mellett jól megfér a babakocsit tologató nagyszülő pár, a csapatokba verődő suhancok nem zavarják a gyermekét öltönykabátban és ing-nyakkendőben hintáztató üzletember-apukát. Élni és élni hagyni. Ennyi.

Kezdtünk lassan megéhezni az egész napos barangolást követően, úgyhogy csakis HP kedvéért persze, elsétáltunk a Chili Étterem és Kávézóba, ahol a sokszószos hamburger kapható, szóval hamarosan lesz hamburgerezős poszt is,megrendelésre.

Addig is rejtvény! Aki megtalálja a három egybeeső momentumot a januári és a mostani koppenhágai fotókon választhat egy ingyenes alsó-felső generál  vagy egy szem gumicukor között.

Képek itt:

http://picasaweb.google.com/ThisIsThePrinter/Koppenhaga?authkey=Gv1sRgCLvl-ZqW8-mFbA#

Dóri