Időnként dőzsölünk, és étterembe megyünk kajálni. Ez már drágább mulatság, de meg lehet találni azért az ár-érték arányban megfelelő helyeket. Szemezgettem azokból, amiket már kipróbáltunk.

Kezdésként nézzük mindjárt a méltán népszerű indiai étteremet, ami New Delhi névre hallgat, és kb. 5 perc sétára van a lakástól. Nagyon hangulatos kis hely, bár elég zsúfolt, és úgy tűnik, péntek esténként legalábbis, meglehetősen közkedvelt is. A pincérek nagyon kedvesek és készségesek, és jól beszélnek angolul. Bár volt étlap, mivel úgysem értettük volna és magyarul is jó eséllyel a választási-kényszer pánik fenyegetett volna, ezért az egyszerűbb megoldást választottuk. Meghatározott árért, „all you can eat” jelleggel választhatsz a kirakott 6-8 féle salátából, 6-8 féle kajából, amik melegítő edényekben vannak tálalva, kedvedre kutyulva az illatos és színes ételeket, kiegészítve lepénykenyérrel. A mohóságnak csak az asztalod mérete szab határt. Ja és pár falat után a patakként meginduló takony- és könny folyam, mivel meglehetősen csípősen fűszereznek. Szerencsére pár perc után a nyelved úgyis elzsibbad, és a szín-zene-íz kavalkád hatására tudatmódosult állapotban kortyolgatod bőszen a kis sörödet.  

Nagy kultúrája van itt a szabadban étkezésnek-ücsörgésnek, aminek minimálisan sem szab gátat, hogy bizony elég hideg van vagy netán szakad az eső. Az éttermek belső tere üresen kong, míg kint a melegítőgombák alatt zsúfolódnak az ebédelgető emberek. A svédek természetesen rövid ujjú pólóban, de azért gondolnak a göthös külföldiekre is, úgyhogy akad pihe-puha ikea-takaró is kikészítve.

Ezt mi is kipróbáltuk, amikor jól időzített malmöi kirándulásunk során az addig folyamatosan szitáló eső keményebben rázendített. A város egyik pici, macskakövekkel kirakott terén körben kis vendéglők elé kipakolt székek-asztalok várják az éhes nagyérdemű érkezését. Választottunk egy szimpatikus helyet, amit Bélus már korábbi ittjártakor letesztelt, és most Ti is megcsodálhattok kicsit lejjebb. Az eső elől behúzódtunk a Magyarországon napernyőként ismert alkalmatosság alá, és szerencsére a közelben akadt egy melegítő-gomba is, így hamar lekerültek a kabátok. Az étlapon stake és táj kaják szerepeltek, és bár borsos áron, végre ittunk sört is. A kajáról annyit, hogy bár nem túl nagy a választék, tökéletesen van elkészítve.

 A furcsaságok napján ismét egy kiülős helyet választottunk itt Lundban, az Italia il Restorante névre hallgató, ki nem fogjátok találni, olasz éttermet. Egy kis mellékutcában sétálva találtunk rá, elrejtve a nyilvánosság elől. Két ház között befordulva egy kis belső udvarra bukkantunk,ízlésesen elrendezett kerti bútorokkal és növényekkel.

Szóval bekucorodtunk mi is egy gomba alá a kertes belső udvaron, és kértünk egy angol-nyelvű étlapot. Meglepetésünkre csak pizza volt a felsorolásban, mondjuk abból vagy 30 féle. Még meglepőbb volt, hogy a bukszus túloldalán helyet foglaló népek elé nagy tányér tésztákat és húsokat tálaltak, ami persze akkor derült ki, amikor már megrendeltük a pizzánkat. A rejtély megoldatlan maradt, főleg, hogy a pizza nem hagyott kívánni valót maga után. Arra jutottunk a jelekből fondorlatosan következtetve, hogy a kert túl-felét a másik, oda nyíló bejáratú konyha látja el, mint olasz étterem, míg a mi oldalunk ugyanazon cég pizzériája. Gyertek, és oldjátok meg a talányt egy közösen elköltött (ezt a kifejezést soha nem értettem) ebéd közben!

Dóri