Kedves Béla,

 

Ezt a viccesnek szánt verset kezdtem el írni Neked/Nektek, de ráz a sírás, hogy elmentek, ezért nem tudtam befejezni. (Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy az ehhez hasonló túlzások folyamatosan fellelhetők majd levelemben.)

 

Az alapkoncepció az volt, hogy jópofa a vers, és közben a sorkezdők összolvasva is rendkívül szellemes mondatot adnak ki.

 

Az utóbbi időben úrrá lett rajtam az ambivalencia,

Nagy részben attól, hogy a költözik az ambulancia,

A messzi és kietlen Svédországba, ahol a Hoppen az Úr, 

Karácsony az majális, isznak a kompon, s a Kismalac túr, 

Inkább maradtatok volna itthon a magyarok között,

Néha ezt gondolom, de tudom, hogy csak önzés,

Soha

K

Y

W

A

L

K

E

R

V

A

G

Y

B

É

L

A

B

A

Z

M

E

G

 

de nem megy, nem vagyok formában, a HP meg amúgy is megírta a cuccát, jó az úgy, ahogy van. Itt az ízvilág megvan, meg a szellemes mondat is, a többi csak irodalom.

 

Bánat

 

Az a helyzet Béluskám, hogy tényeg ambivalens dolog, hogy itt hagytok Bennünket. Hiányozni fogsz, mert azt gondolom, hogy ennek a HULK őrületnek igen is Te vagy az egyik motorja, mert annyira különleges, egyedi, és vállalhatatlanul elmebeteg vagy, hogy általában minden hozzászólásod, minden ötleted egyfajta katalizátora, gyújtópontja annak, ami később kialakul belőle.

Kellesz az összképhez, és hát ugye most a tervek szerint fizikailag nem leszel velünk, meg szerintem lesz több és jobb dolgod is, mint a fiúkák egrecíroztatása, de azért tüntettem ki az ötletgazdákat Nobel-díjjal, mert így legalább a vérkeringésben maradsz addig is.

 

Öröm

 

Amiért nagyon örülök hogy nem leszel velünk, az hogy sokunknál sokkal jobban megéremelted, hogy ez a dolog összejött. Olyan hivatást választottál, amit csak ilyen odaadással, tudatossággal érdemes csinálni, ahogyan Te teszed. A legtöbbünkkel ellentétben, amit mindennap csinálsz annak valós, jelentős társadalmi haszna van, ám a közeg amiben itthon létezni tudsz közben, méltatlan ahhoz a befektetett fizikai és lelki energiához képest, amit ez a feladat megkövetel. Remélem Bécikém, hogy kint mind a ketten megtaláljátok számításotokat, és azt kívánom, hogy ha ez nem is a következő évet, hanem akár hosszabb időszakot is emészt fel, csak akkor kelljen hazajönni, amikor az általatok elképzelt, méltó helyetekre tudtok visszajönni.

 

Addig is:

 

 

Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!

Csókoltalak, Öleltelek,

 

Áron