Most, hogy hetek óta szakad a hó, és svéd kis barátaink is konfort-zónába kerültek, ismét beindult az élet a városban. A karácsonyi készülődés itt nem tréfa, de nem nagyon bírják a svédek a csicsát, úgyhogy igazán pofás lett a város. Minden kirakatot fenyőágakkal vesznek körbe és az összes ablakban, körül, mellett sok kis égő világít. Az utcákon is keresztben a fejünk felett fenyőből és karácsonyfaégőből készült díszek lógnak, és mivel többnyire sötét van és havazik, ebben a díszletben úgy érezzük magunkat, mintha egy karácsonyi mesefilm statisztái lennénk. Én mondjuk inkább egy karácsonyi burleszkbe illenék, ahogy pingvin mód totyogok a környezettudatosság miatt nem sózott utcákon, de amilyen izomlázam van a tegnapi séta óta, akár sportként is funkcionálhat ez a mutatvány. A sétálgatás egyetlen hátránya, hogy rövid időn belül arcunkra fagy a mosoly, de legalább kiderült, mi az értelme a végtelen számú kávézónak. :)
Az adventi készülődés jegyében a város központi részén lévő Kulturen-be látogattunk el múlt hétvégén. Ez a világ második legnagyobb szabadtéri múzeuma, ami tulajdonképp egy skanzen. 1892-ben alapította Georg Karlin azzal a céllal, hogy megőrizze az utókornak a tovatűnő népművészeti értékeket. Ez a parkosított terület és kb. 30 épület adott otthont az adventi időszakot megnyitó össznépi hupákolásnak. Ez nagyjából azt takarja, hogy a különböző épületekben lévő állandó kiállítások mellett, minden logikai elrendezést nélkülözve a házakban és az udvaron felállított vásári sátrakban árulták portékájukat a svéd kézművesek és termelők. A paletta igen széles volt, az észak-svéd régiókban jellemző kenyértől és szalámitól kezdve a mézen és sajton keresztül a bőráruig, adventi koszorúig és ajándéktárgyakig mindent lehetett kapni, mi szem-szájnak ingere. Az egyik kedvenc a korabelien berendezett parasztházban Mikulásnak és Mikulásnénak öltözött, mézeskalácsot helyben sütögető pár volt, na meg a színes marcipánból a gyerekeknek figurákat gyurmázó bácsi.
Közben nem maradtak el a performanszok sem. Több helyen idős nénik-bácsik Mikulás-sapkában ücsörögve párosával zenélgettek és énekeltek, aminek inkább az igyekezet része volt értékelhető, de szép, hogy kiveszik részüket ők is a helyi közösségi életből, és láthatólag nagyon élvezték a nyüzsgést. Aztán persze szerepelt az elmaradhatatlan, karácsonyi dalokat éneklő kórus is, akik fehér leplekbe burkolóztak, és gyertyával a kezükben sétáltak a házak között, valószínűleg azért, hogy meg ne fagyjanak, vagy Bélust keresték, hogy bosszút álljanak az ártatlan egérkék haláláért.
Másnap a város főterén tettünk egy könnyű vasárnap délutáni sétát, ahol meglepetésünkre hömpölygött a tömeg. A „piactéren” karácsonyi vásár feeling uralkodott, lehetett adventi koszorút és mindenféle kacatokat kapni. Vettünk is a tombolaárus gyerekektől egy csomó tombolát, és jól nem nyertünk semmit.
A városháza előtt felhúzott színpadon sárga kezeslábasba öltözött bácsik osztották a népnek, gondoltuk, megint valami választási kampány. Közelebb érve kiderült, hogy árverést tartanak. Sok minden árverésre került, csak hogy párat említsek a palettából: női szandál (a méretet nem közölték és a hőmérséklet épp a mínuszokat verte), keyboard, porszívó. A választékot, ha jól értettük jótékony céllal ajánlották fel. A procedúra nem volt bonyolult, csak be kellett kiabálnod mennyit szánsz érte, ha túl sokat emeltél esetleg az áron, akkor szimplán nem vették figyelembe a licited. Sopánkodtunk is, miért nem értünk jobban svédül, mivel a legmagasabb elhangzott összeg kb. fél óra fagyoskodás alatt nem haladta meg a 6000 forintot, de a licitre kerülő tárgyak haszna és mikéntje általában megtippelhetetlen volt alapos nyelvi ismeret nélkül.
A hétvégét követően mindketten lelkesen újságoltuk kollégáinknak, milyen svéd adventi élményekben volt részünk a hétvégén. Egytől egyig értetlenül hallgatták, majd felvilágosítottak róla, hogy nincs tradícionális svéd szalámi, sem karácsonyi vásározós szokások, a „julmust” -ből (szabad fordításban karácsonyi üdítőt jelent és olyan az íze,mint a rumos kólának) pedig a maradékot megvásárolhatjuk majd húsvéti üdítő néven, ha eljön annak is az ideje. Vannak esetleg dolgok, amiket a „svédek igazán kedvelnek”, ezért árulják, és a hétvégén egyszerűen csak elkezdődött a karácsonyi ajándékvásárlási cirkusz. Ekkora lelkesedés mellett még szerencse, hogy a Mikulás a finneknél lakik, bár legalább Rudolfnak nem kellene attól tartania, hogy kolbásztöltelékként végzi.
Azért itt is akad valami, amit tél beálltával előszeretettel fogyasztanak, hogy felmelegedjenek és kis karácsonyi hangulatot teremtsenek. Ez nem más, mint a „glögg”, a forraltbor helyi megfelelője teleszórva mazsolával és manduladarabokkal.
Sajnos a fényképezőgépünk pont lemerült (tudom, béna turisták vagyunk), de azért a havas városról csináltunk jónéhány fotót :)
Dóri
UI.: köszi, jól vagyok, csak lefoglal a konzervek nyitogatása
Labornapló