Kedves gyerekek!

Elnézést a hosszú szünetért, igyekszem tömören összefogalni az utóbbi hetek történéseit. Jómagam az utóbbi hetekben elmerültem az írásbeli szakvizsgára való felkészülés sötét és frusztráló lelki bugyraiban, Dóri pedig mindkét kezét elvesztette egy medvecukor balesetben (a részletekről később). De azóta - hála a svéd orvosok rátermettségének - mindkét kezét visszahegesztették, sőt, még egy konzervnyitót is tettek a bal vállába ajándékképpen. Az öreg kínai nőről kiderült hogy végig csak színészkedett, és valójában ő Olaf, a hírhedt skandináv imposztor, a kicsi Uatu pedig végre hazatért a Blargon 9-re. A sarokban guggoló meztelen, furcsa szürcsölő hangokat adó fasziról továbbra is csak annyit tudunk, hogy nem szereti, ha bottal piszkálják. A mosogató alatt lakó bushman ügyében sem sikerült előrébb jutnom, kicsit frusztrál is a dolog, de sajnos a kattogó nyelv-angol tolmács továbbra sem jelentkezik, így fogalmam sincs, hogy Tiktikpakk (ezt kattogja magára) miért mutogat olyan hevesen a csövekre.

Lehet, hogy kihagytam valamit, de a közelgő filmváltozatban úgyis benne lesz minden részlet.

A szakvizsga megvolt, eredményre még várni kell. A magyarországi villámlátogatásunk során azért igyekeztünk bepótolni hiányosságainkat barátozás és elkészülés ügyben egyaránt. Ezúton is respect minden pajtásnak a teljesítményért! A szombati mulatságról annyit, hogy a repülőn Dóri még a repülős-zacskót szorongatva kucorgott. Akivel nem tudtunk összefutni, ne keseregjen, pont úgy nézünk ki, mint eddig (állítólag simább a fejünk), és csak azért nem találkoztunk, mert úgy döntöttünk, hogy rájuk több figyelmet kell fordítani nyugodtabb körülmények között, vagy a nevük úgy kezdődik, hogy "Kálm". :))

Időjárásjelentés: k*rva nagy hó, szél, mínusz pékezer fok, igazi svéd idő, de azért a biciklistákat nem rettenti el egy kis Ragnarök, ugyanúgy kerekeznek, mintha nyár közepe lenne.

Hoppá, mennem kell, mert Tiktikpakk orron-keresztbe-átszúrt-dísz-csontjára megint rátekeredett a szemetes zsinórja...

B. 

..

.. 

 Khmm, üdvözlöm Önöket. Én vagyok a "meztelen ember a sarokból". Engedjék meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Siegfried von Pommesfrites. Történelem-filológia professzor vagyok az Egyesült Föld-bolygó Egyetemen 3720-ban. Egy múlt vizsgálati kísérlet részeként manifesztáltak az Önök idejébe hónapokkal ezelőtt, azonban egy igen sajnálatos és előre nem látható idő-húr-cysterna együttállás következtében itt ragadtam. Anyagtani okokból a múltba manifesztálás csakis mezítelenül kivitelezhető, higgyék el kérem, roppant megalázó. Ráadásul nem hagyhatom el az érkezési pontot, mert az idő-nyom elveszik, így egy sarokban kell gubbasztanom, amíg a kétbalkezes technikusaink ki nem küszöbölik a hibát. El tudják képzelni milyen nyomorúságos az állapotom?

Néhány hónapja helyzetem még elviselhetetlenebbé vált, amikor ez a semmirekellő félnótás beköltözött a lakásba bűbájos gyámjával-ápolónőjével. Sajnálatos módon semmilyen körülmények között nem vehetem fel velük a kapcsolatot, mert azzal megváltoztatnám a múltat, és összeomlana a téridő-kontinuum. Így tűrnöm kell, hogy ez a húgyagyú idióta, ez a kretén abuzáljon, és botokkal piszkáljon. Botokkal! Csak magamban motyogva imádkozom, hogy csapja agyon egy villám.

Önök becsületes, tisztességes Hölgyek és Urak. El sem tudják képzelni, miféle szörnyűségeket kell elviselnem! Egy ideig a hátamon tartotta a televízió készüléket. A hátamon! Azután egy bőrszíjjal odakötözött a radiátorhoz, elképzelni sem tudom, hogy miért. Mindenesetre ő a földön fetrengve röhögött és azt mondogatta "powerkedés". Néha, ha az elbűvölő és meseszép ápolónője elmegy otthonról, "Rózsamák"-nak hívja magát, morogni kezd, összevissza ugrabugrál, és a kezeivel suhogtat körülöttem. Roppant idegesítő alak!

Tisztelt Hölgyek és Urak! Ha jól értelmezem a helyzetet, ez a széllelbélelt idióta az Önök bizottságának tartozik számadással. Kérem Önöket, hogy gondoskodjanak áthelyezéséről, inaktiválásáról, illetve -amennyiben a kor erre törvényes lehetőséget biztosít- végleges likvidálásáról. Pszichiátriai ismereteim korlátozottak, azonban bizton állíthatom, hogy ez a sültbolond már soha nem lesz a társadalom számára hasznos egyén. Bízom a címzetes Bizottság bölcs döntésében!

Remélem hamarosan hazajutok!

Maradok tisztelettel:

Prof. Siegfried von Pommesfrites

a sarokból